Karácsony lévén, az ember lánya több időt tölt a konyhában mint egyébként szokott. Egy 1967-es kiadású szakácskönyvet lapozgattam, hátha ihletet merítek, milyen gasztronómiai élvezetekben részesítsem egy egész hétre hazalátogató fiamat. Főzés tekintetében hat nap borzasztó hosszú idő, ebéddel és vacsorával számolva minimum 10 alkalom. Amíg a gyerek otthon lakik, jóval kevesebb is elég, na de mikor hazalátogat...
Rendkívül bájos szövegre bukkantam a Vadételek fejezetben:
A vadhúsok fogyasztása különböző előnyökkel jár. Mindenekelőtt azzal, hogy a vadhús sokáig eltartható már csak azért is, mert a vadhúsidény a hidegebb időkre esik. Ha tehát a háziasszony bevásárol egy nagyobb vadat, azt többszöri étkezésre is be tudja osztani. Ma már nemcsak a vadászok kiváltsága, hogy finom, ízletes vadhúsokhoz jussanak, mert kereskedelmünk helyes megszervezése folytán a lőtt vadak az élelmiszerüzletekben is kaphatók.
Nem tudom, érzi-e más is a gangra nyíló konyha, a kockás abrosz és a helyre fejkendő (mint a korabeli híardókban megjelenő háziasszony elengedhetetlen kelléke) hangulatát, mindenesetre gyönyörű, ahogy ebbe a mondatba a szocialista vívmányok hatására javuló életminőség dícsérete egyszerre rafinált és kompakt módon becsomagolódott. Ezek után merje valaki azt mondani, hogy a stíluson keresztül a nyelv nem tükrözi halálos pontossággal a pillanatnyi társadalmi, politikai helyzetet!
Cimkék: Cikken kívül
Szóljon hozzá!
