Egy bravúros stílusgyakorlat a mai napra a
Netszínház oldaláról:
Katlan. Színtere az erőnek, a vágynak, az összecsapásnak. Küzdelem, harc, félelem. Ősi fájdalom – a lélek vulkánkitörése. Mozdulattá olvadó vágy – férfi keres nőt, a nő menekül és remél vagy uralkodik. Egyneműek zihálva rivalizálnak. Bukott angyalok szárnyai hamuvá égve hullanak alá.
A homok – az örök időmérő – körbekeríti életed… lapátolod a múltat, végigcsorog testeden a jelen. És a jövő? Maszkjai mögött üresség gomolyog. Félsz… a szíved egy halálraítélt hős, a gladiátor – ha győz, ölni fog, ha veszít, pusztul a remény is.
A test repedésein szivárog a bűn, mozdulatlanná dermed a jajkiáltás. Kiűzettünk. Fogadj vissza álmaidba…
Az ismertető a Közép-Európa Táncszínház egyik előadásáról szól, akik egyébként jók, de inkább csak táncoljanak. A rezümé szerzője ismeretlen.
Cimkék: Netszínház
Szóljon hozzá!
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.