A betű tervezője, Emil Kahn, 1883. március 15-én született Stuttgartban. Nevét 1905-ben változtatta Lucian Bernhard-ra, talán a családjával való szakítás miatt, de ez csak egy kóbor feltételezés részemről.
Csak rövid ideig volt a müncheni akadémia hallgatója, ő a XX. század egyik legnagyobb autodidakta képzőművésze, akit bátran tekinthetünk a modern reklámgrafika megteremtőjének. Tervezett plakátokat, különböző termékek csomagolását díszítő grafikákat, betűket, több magazin teljes arculatát, bútorokat, teljes belső tereket – szerteágazó tehetsége nem ismert határokat.
1900-ban sikerült szert tennie egy belépőjegyre a müncheni Glaspalast belsőépítészeti kiállítására. (A Glaspalast August von Voit tervei alapján a londoni Glass Palace mintájára épült. 234m hosszú, 67m széles, 25m magas, acélszerkezetű épület volt, melyet mindössze 6 hónap alatt húztak föl 1854-ben. A munkálatok során 37ezer üvegtábla került beépítésre. Rendkívül sok kiállításnak adott otthont. 1931.június 6-án leégett, a benne kiállított több mint 1000 festmény és szobor 80 kivételével mind megsemmisült.) Saját szavait idézve: „csak járkáltam körbe színekkel átitatva”. Az ott látottak olyan mély hatást gyakoroltak a 17éves fiatalemberre, hogy hazatérve – kihasználva szülei távollétét – az egész házat, beleértve a bútorokat is, átfestette a kiállításon látott ragyogó színekre. Apjával olyan kemény vitája támadt emiatt, hogy elhagyta a szülői házat, és soha többé nem tért vissza.
Berlinbe költözött, ahol eleinte kisebb magazinoknak írt versekkel próbálkozott, majd beadott egy plakáttervet a Priester Gyufagyár pályázatára. A plakát egyszerűségével és friss, eleven színeivel elnyerte a fődíjat. Ettől kezdve a betűöntödék egymás után jelentkeztek be a poszterein látható betűk gyártási jogáért.
Az I. világháború után bútortervezést tanult, ez irányította figyelmét az építészet felé.
Amikor 1923-ban New York-ba érkezett, neve már világszerte ismert és elismert volt. Eleinte belsőépítészként dolgozott. Nehéz időszak volt ez számára. Kevés megrendelése volt, nem igazán kedvelték az amerikai ízlésvilághoz képest túlságosan is forradalmi és modern szellemiségét.
Végül 1928-ban szerződést kötött az ATF-fel (American Type Founders – 1892-ben jött létre a 23 legnagyobb amerikai betűkészítő cég egyesüléséből), ekkor tervezte legismertebb betűit, a Bernhard Gothic-ot, a Bernhard Fashion-t, a Bernhard Modern-t és a Bernhard Tango-t. A '30-as években fordul a festészet és a szobrászat felé, s innentől kezdve egészen 1972-ben bekövetkezett haláláig elsősorban e két műfajban tevékenykedett.
Maga a Fashion egy nagyon vékony vonalú, túlzottan magas betűszáraival minden klasszikus szabályra fittyet hányó, rendkívül modern betű, mely ma is állja a versenyt. Megjelenésére rányomja bélyegét a korabeli reklámgrafika korlátokat nem ismerő, csapongó fantáziája, s nyilván nem véletlen, hogy keletkezésének ideje az európai képzőművészet talán legizgalmasabb korszaka. Mert ez a betű, ha lehet így fogalmazni, mélyen európai.
Minden nagyobb kiadó elkészítette a maga változatát (Linotype, Bitstream, stb.). Bár sok úgynevezett free font oldalról letölthető, valójában a betű ma sem ingyenes.
Az alábbi galériában megnézheti néhány plakátját és betűjét. Az első két kép a müncheni Glaspalast-ot ábrázolja.
Cimkék: Bernhard Fashion betűk és alkotóik Lucian Bernhard
Szóljon hozzá!
az írás világa 
