Gondolták volna, hogy a ma is használatos fa alapú papírt csak a XIX. sz. közepén találták fel? Egész addig a papír alapanyagául világszerte elsősorban textilhulladékot használtak: vásznat, elhasznált köteleket, stb. A papiruszhoz és a pergamenhez képest olcsó és strapabíró anyag előállításhoz szükséges tecnikát a hollandok eddigre tökéletesítették, de egész egyszerűen nem volt annyi alapanyag, amely az ingencsak megnövekedett igényeket ki tudta volna elégíteni. A kereslet-kínálat ilyen arányú eltérése pedig magasan tartotta a papír árát, ez pedig korlátozott minden iparágat, mely hozzá kötődött.
Nem véletlen, hogy vannak történészek, akik azt vallják, a modern demokráciák soha nem alakulhattak volnak ki az olcsó nyersanyagú papírgyártás nélkül. Vitatkozni nyilván lehet rajta, de hogy a világunk egész másmilyen lenne, az biztos. Elég, ha csak a kultúrához való tömeges hozzáférés hatásait nézzük.
Az első fa alapú papír előállítása Friedrich Gottlob Keller nevéhez fűződik. 1816-ban született az észak-kelet németországi Hainichen-ben, egy takácsmester fiaként. Meglehetősen boldogtalan ifjúságát apja műhelyében dolgozva töltötte, mivel a tudományok és a gépek érdekelték. Egész fiatalon kezébe került Réaumur egy munkája, melyben arról az ötletéről írt, hogy fából kéne papírt gyártani.
A papiruszt kiváltó, egyéb növényi alapú papírkészítés már az ókorban elterjedt a Távol-Keleten, a problémát az okozta, hogy ezek egytől egyig tájspecifikus növények voltak (bambusznád, stb.). Az ötlettel Réamour nem foglalkozott később, ám hogy Keller fülében elültette a bogarat, az biztos.
Nem tudom, mennyi a valóságtartalma, de egy történet szerint egy darázsfészek ihlette korszakalkotó ötletét. Megfigyelte ugyanis, hogy a darazsak fészkük építéséhez fenyőfák rostjait használják. Lerágják, majd egymáshoz ragasztva alakítják ki a sejtek papírszerű falait. Hosszas kísérletezés után sikerült egy olyan anyagot előállítania, mely minőségében megközelítette a rongy alapú papírt.
1844-ben készült el a tökéletesen kidolgozott eljárás leírásával, de pénze közben elfogyott, a gépet, amivel a pépet elő lehet állítani, már nem tudta elkészíteni. A német kormányhoz fordult támogatásért, de kérelmét elutasították. Keller végül nevetséges összegért volt kénytelen eladni találmányát bizonyos Heinrich Voelternek.
Eleinte együtt dolgoztak a gépen, mivel egyedül Keller volt képes megépíteni a pép előállításához szükséges faköszörülőt. A prototípus 1848-ban készült el. 1852-ben Voelter megújította a szabadalmat, ám abból már kihagyta Kellert, így ő a későbbiekben egyetlen fillért sem kapott találmányáért.
Az első Keller-féle faköszörülőt 1860-ban adták át Hüttenben, az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatott eljárás hatalmas siker lett. Voelter óriási profitra tett szert, Keller koldusszegényen halt meg 1895-ben.
Cimkék: Friedrich Gottlob Keller papír
Szóljon hozzá!
az írás világa