Valójában a kódexeket tekinthetjük mai könyveink ősének. A kódexek ugyanis már nem külön-külön tekercsbe hajtott iratokból állnak, hanem kisimítva, összehajtott ívekben egymásra rakott lapokból, melyeket idővel össze is fűztek. A modern könyvnyomtatás másban is őrzi a kora középkorban kialakult „trendeket”. Megfigyelhető, hogy a korai másoló szerzetesek éppen úgy törekedtek a harmonikus folthatásra, a lehetőleg azonos méretű szóközökre, sortávolságra, mint mai utódaik. Különböző, az értelemzést segítő és a monotonitást megtörő módokon igyekeztek az olvasást az információszerzésen túl esztétikai élménnyé is tenni.
Ennek egyik első eszeköze volt a rubrikálás (rubrum: vörös), azaz, hogy a szöveg egyes részeit vagy alhúzták vörös színnel vagy eleve azzal írták. Később a mai értelemben vett bekezdés első betűjét emelték ki pirossal, s jóval nagyobbra méretezték a szöveg többi betűjénél. Idővel más színek is megjelentek, sőt, a nagyméretű kezdőbetű nyújtotta teret ábrákkal töltötték ki. Ezek voltak a szövegközti iniciálék.
Maga az írási- vagy másolási folyamat a következőképpen zajlott: először a szkriptor leírta a szöveget, majd a rubrikátor kiegészítette a színes szövegrészekkel, esetleg aláhúzásokkal, és megrajzolta a szövegközti iniciálékat. Végül a miniátor vagy piktor megfestette a lapszéli díszítéseket, és a kódex egyéb, fél- vagy akár egész oldalas képeit, az ún. miniatúrákat.
Egyik legfontosabb nyelvemlékünk, a Halotti beszéd, első ismert, összefüggő, magyar nyelven írott szövegünk, a korai kódex-irodalom jó példája is egyben. A XII. sz. végén keletkezett, valamikor 1192-1195. között, III.Béla uralkodása idején. Mai ismereteink szerint a boldvai bencés apátság számára készítették. A szövegről először a jezsuita történetíró, Pray György, tett említést 1770-ben. Azt a latin és magyar nyelvű misegyűjteményt, melyben megtalálható, rá emlékezve nevezték el Pray-kódexnek, mely jelenleg a Széchenyi Könyvtárban található.
Az európai írásbeliség fejlődése szempontjából jelentős állomásnak tekinthető, hogy a VIII. sz-ban hatalomra jutó Karolingok kötelezővé tették a szerzetesek számára az írástudást. Felvetődhet a kérdés, hogy hogy mi okozza ezt durván 400 éves elcsúszást Európa és Magyarország között? Nos, ez a kérdés így nem lenne igazságos, hiszen nálunk a keresztény kultura csak I.István trónra lépésével kap „hivatalos támogatást”. Másrészt kódexek nagy valószínűséggel már I.Béla uralkodása idején is keletkeztek, de vélhetően megsemmisültek a tatárjárás alatt. Hogy az írásbeliség már igen korán, a XI. sz-ban megjelent Magyarországon, annak egyik bizonyítékaként tekinthetjük a XI. sz-ban másolt Gutkeled-bibliát, melyet a csatári apátság kapott ajándékba alapítójától, a Gutkeled nemzettségbeli Martontól.
A Halotti beszéd azonban nem csak írástörténeti szempontból fontos számunkra, nyelvtörténeti jelentősége is megkerülhetetlen. Szöveghű, de ma is értelmezhető formába
Pais Dezső ültette át, talán nem véletlen, hogy annak idején Bánffy György az ő változatát emelte be Ékes-érdes anyanyelvünk című előadóestjébe. Sok-sok éve, hogy láttam ezt az előadást, felejthetetlen élmény volt. Hallgassa meg, ha van rá három perce!
(Az audio-player alatt a Bánffy György által előadott Pais Dezső értelmezése szerinti változatot olvashatja.)
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk:
isá, por ës homou fogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttå valá neki
påråadicsumot házoá. Ës mënd pårådicsumben valou gyimilcsëktül
mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye
mondoá neki, mérët nüm ënëik: iså, ki napon ëmdöl az gyimilcs-
tűl, hålálnek håláláål holsz. Hådlåvá holtát terömtevé Isten-
tűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, ës ëvék az tilvot
gyimilcstűl. Ës az gyimilcsben hålálu evék. Ës az gyimilcsnek
úl keseröü valå vizë, hugy turkolåt migé szakasztja valá.
Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek hålálut ëvék.
Haraguvék Isten, ës vetevé űt ez munkás világ belé: ës lëün
hålálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik azok?
Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: iså,
ës nüm igy embër múlhatjå ez vermöt, iså mënd azhuz járou
vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy
jorgasson ű neki, ës kegyigygyën, ës bulcsásså mënd ű bűnét!
Ës vimádjok szen[t] åhszin Máriát ë boudog Miháël århångyëlt
ës mënd ångyëlkot, hugy vimádjanak érëttë! Ës vimádjok
szent Pétër urat, kinek adot hatalm oudaniå ës këtnië,
hogy oudjå mënd ű bűnét! Ës vimádjok mënd szentököt,
hugy lëgyenek neki segéd Uromk szinë eleüt, hugy Isten iü
vimádságok miá bulcsásså ű bűnét! Ës szobodohhå űt ürdüng
ildetüitűl ës pukul kínzatujátúl, ë vezessë űt párådicsum
nyugalmå belí, ës adjon neki münyi uruszág belé utat ës
mënd jouben részët! Ës kíássátuk Uromkhuz hármúl: kyrie eleison!
Szerelmes brátim! vimádjomuk ez szëgín embër lilkíért,
kit Úr ez napon ez hamus világ timnücë belől menté,
kinek ez napon tëstét tömetjök; hogy Úr űt këgyilméhel
Ábråám, Izsák, Jåkob kebelében helhezjë, hugy bírságnap
jutván mënd ű szentëi ës ünüttei küzëkön jou
felől johtatniå íleszjë űt! Ës tiü bennetük. Clamate ter: kyrie eleison!
Cimkék: Bánffy György Halotti beszéd írástörténet kódex nyelvemlék Pais Dezső
Szóljon hozzá!
az írás világa