Az inkák birodalma 1200 körül kb. 90 éven keresztül a világ legnagyobb, legjobban szervezett birodalma volt. A közigazgatás alapja a faluközösség volt, melyekben a lakosságot tizedekre osztották. Ez azt jelentette, hogy minden tíz ember fölött egy vezető állt, akit tizedesnek neveztek. Így építkezett a szervezet 50, 100, 500 és 1000 fős csoportokból. Abban minden kutató egyetért, hogy egy ilyen fejlett, jól megkonstruált társadalmi- és gazdasági szervezetet képtelenség lett volna fenntartani és irányítani valamilyen írásrendszer nélkül. Sokan ezért feltételezik, hogy a khipu v. quipu valójában egy komplex írásrendszer volt.
A khipu színükben, hosszúságukban és vastagságukban eltérő méretű zsinórokra kötött, különböző nagyságú és formájú csomókból áll. Mindössze 5-600 db maradt fönt belőlük, mivel nagyrészüket a spanyol hódítók elégették. Megfejteni a mai napig nem tudták.
Vannak kutatók, akik szerint csak numerikus jelek, ők elsősorban arra hivatkoznak, hogy egyes, civilizációtól elzárt településeken élő indiánok a mai napig az állatállományuk számontartására használják. Kétségtelen, némelyest emlékeztet az
abakuszra, amit pl. a volt Szovjetúnió területén ma is boszorkányos ügyességgel használnak. Mások szerint egy teljes „készletnyilvántartási rendszer”. Végül, vannak olyanok is, akik különböző történelmi forrásokra hivatkozva úgy vélik, a jelrendszer jelentések, beszámolók készítésére, történetek elmesélésére is szolgált. Amiben egyetértés mutatkozik a különböző vélemények között, hogy a csomók alakjának, színének külön-külön jelentése van. Egyes feltételezések szerint léteznek korabeli spanyol fordítások, de ezekből mindezidáig egyetlen egyet sem találtak.
Cimkék: csomóírás írástörténet khipu quipu
Szóljon hozzá!
az írás világa